Egy igazi mozgóképelő, mikor meghallja a legnagyobb őrületet, azonnal a netre ugrik, és gyors informálódást végez: mikortól és mennyiért? A gyors reakció nem kérdés, hiszen ő akar lenni az első, aki bevállalja, hogy „állja a szelet”, na meg a vizet, beül a vörös bársony mozgószékbe és megtapasztalja, milyen is az a „négydé” élmény. Vezető hírek, felturbózott szalagcímek, hiszen büszke lehet a magyar multiplex hálózat – Európában nálunk lehet kipróbálni, milyen az, ha igazán beleéled magad a mozivászon cselekményébe. Valljuk be, ettől a ténytől valami megmozdul bennünk, hiszen nem sok mindenre mondhatjuk el manapság, hogy elsők vagyunk az öreg kontinensen.

Az indíttatás tehát megszületik bennünk, és ilyenkor következik a két legfontosabb erőforrás felmérése – az időnk, na meg a pénztárcánk tartalma. A filmvetítés teljesen szimpla sűrűséggel szerepel műsoron, ami viszont kis megtorpanást okozhat, az az igen magasra pozícionált jegyár. Első hallásra – a gondosan felépített PR tevékenységnek köszönhetően – igen vonzó programnak tűnik, sokan azonban ennél a részletnél veszik fontolóra, ér-e a korántsem bejáratott rendszer háromezer forintot? (és ekkor még egy árva darab popcorn-t sem ettünk) Mit tesz ilyenkor egy fogyasztói társadalomban tudatosan viselkedő szereplő?